‏ Luke 1Summary

1Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek, 2A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: 3Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, 4Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

5Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet. 6És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. 7És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten [immár] idős emberek valának.

8Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen. 10És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

11Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. 12És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. 13Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

14És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; 15Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

16És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17És ez [Ő] előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

18És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idős. 19És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. 20És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.

21A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik. 22És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő [csak] integetett nékik, és néma maradt. 23És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.

24E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván: 25Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. 28És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. 29Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!

30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. 31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. 32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; 33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!

34Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

36És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: 37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. 38Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

39Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; 40És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. 41És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

42És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? 44Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben. 45És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

46Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

48Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. 49Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

50És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre [vagyon] azokon, a kik őt félik. 51Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

52Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. 53Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

54Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. 55(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!

56Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

57Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat. 58És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.

59És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni. 60És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. 61És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

62És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? 63Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

64És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent. 65És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. 66És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.

67És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván: 68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,

69És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában, 70A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, 71Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;

72Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, 73Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk, 74Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. 75Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.

76Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed; 77És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.

78A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, 79Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

80