‏ Proverbs 24Summary

1Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. 2Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.

3Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. 4És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

5A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. 6Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

7Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.

8A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják. 9A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.

10Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.

11Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! 12Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.

13Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek. 14Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

15Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! 16Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

17Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, 18Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját [te reád.]

19Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre; 20Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

21Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél. 22Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

23Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

24A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. 25A kik pedig megfeddik [a bűnöst,] azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

26Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel. 27Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.

28Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal? 29Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.

30A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett. 31És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.

32Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból: 33Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

34