‏ Psalms 2

1Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 3Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 5Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

12

Copyright information for HunKAR
The selected Bible will not be clickable as it does not support the Vocabulary feature. The vocabulary is available by hovering over the verse number.