‏ Psalms 22Summary

1Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

3Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

6Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

9Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! 10Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és ]biztattál engem anyámnak emlőin.

11Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. 12Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

16Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám. 19Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. 21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

22Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! 25Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. 27Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

28Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. 29Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

31